Bár megint online vizsgákkal, de szerencsére (vagy inkább sajnos) a tanárok is kezdenek belejönni, és egész változatos módszerekkel ösztönöznek minket a tanulásra.
És nem csak a számonkérések változatosak: számomra a tárgyfelhozatal se volt túl egyhangú. Média-magyar kettőssel nem kellett attól tartanom, hogy esetleg unatkozni fogok… Íme néhány kedvenc példám a harmadik szemeszterből, szabad bölcsészként:
– Még ki se léptem a Gesta Hungarorum berkeiből, máris Vörösmarty hármas útján tévelyegtem, hátha megtalálom, honnan érkezett Csongor, ha a három vándor a három lehetséges irányból jött…
– Ezután a Bánk bán dramaturgiai problémáit vettem sorra, illetve naaaagyon sok egyéb magyar drámáét, és ezen gondolatmenetek szüneteiben Abafi jellemfejlődését követtem.
– Rájöttem, hogy mégiscsak érdemes volt megtartani a gimis törikönyveket, mert a politikai háttér tökéletesen kihámozható volt belőlük a Pesti Hírlap elemzésének megírásához.
– Valószínűleg Petőfi egy életre szóló traumát okozott bennem Andorlaki Máté történetével és utolsó mondatával: „Kösd föl most vele magadat te, ahol vagy, a másvilágon!”
– Ebéd közben eszembe se jutott azt nézni, hogy középen van-e a meggy a túrógombócban, inkább a családomnak soroltam fel az összes előforduló érvelési hibát a beszélgetésükben. Csak gyakoroltam, tényleg…
– Parázs vitába keveredtem magammal azon, hogy a jelnyelvet nehezebb megérteni, vagy a 2010-es médiatörvényt.
– Miközben a feminizmust vizsgáltam a kapitalizmus függvényében, kedvem támadt elolvasni A szolgálólány meséjét, ami után fél éjszaka teljes sokkban üldögéltem törökülésben a szőnyegen. Csak, hogy utána belekezdjek a Testamentumokba is, majd egy másik vizsga előtt két nappal döbbenjek rá, hogy ahhoz még 870 oldalnyi, igencsak vegyes műfajú olvasmány visszavan… (Nem buktam meg!)
– Egész félévem alapgondolatát Susan Sontag adta meg, miszerint van-e jogom külső szemlélőként végignézni mások szenvedését. Például a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál és az ehhez kapcsolódó kurzus keretei között. A kérdés továbbra is a levegőben lóg, viszont a filmeket megtekinteni és róluk kötetlenül beszélgetni a félév sok értékes és érdekes percét (na jó, inkább óráját) adta.
– Kiderült, hogy egy random szónak huszonpár oldalas, kimerítően részletes életrajzot tudok írni, miközben a sajátom ráfér egy A/4-es lapra.
– És végül: nem sóhajtozhattam nyugodtan az asztalnál ülve, hogy úristen, nem fogok végezni időre… Még eközben is azt elemezgettem, hogy az „ááh” és az „uuh”, valamint a „neee” és a „hahh” hangszalagállásai között mennyi és milyen különbség van…
És hogy mit tartogat a következő félév? Valószínűleg hasonló jókat. De az egyetlen biztos dolog az, hogy ismét online indul az oktatás. Nem baj, legalább már tudom, hogy pontosan hány pixelből áll a laptop képernyője… Talán ez is jó lesz még valamire.
Török Sára
ELTE