A riporter: Zelei Anna, 9. A osztály
Mikor és miért döntött úgy, hogy biológiatanár lesz a foglalkozása?
Nos, sejtettem, hogy ez lesz az első kérdés a témában. Nem szerettem volna, igazából nem akartam biológiatanár lenni, tehát ez egy későbbi választás eredménye, a biológiával szerettem volna foglalkozni, már gyerekkoromtól, ez a tanárság, ez később jött. Én állatorvos szerettem volna lenni, csak hát nem voltam elég szorgalmas középiskolában, így nem vettek föl az egyetemre, és kerestem egy, a lakóhelyemhez közeli iskolát, s ez egy tanárképző főiskola volt, az Egri Eszterházi Károly, akkor még főiskola, és oda jelentkeztem, és úgy menet közben-ahogy mondani szokták,-úgy szerettem meg ezt a hivatást. Úgyhogy tulajdonképpen, ha időpontot kérdezel, akkor főiskolás koromban.
Mióta dolgozik itt a Tóparti gimnáziumban?
Ez a második tanévem.
Mit gondol a tópartis diákokról?
Ez megint egy nehéz kérdés, számos iskolában tanítottam már, tanítottam szakiskolában, most ezt szakközépiskolának nevezik, szakgimnáziumban, felnőttképzésben, és gimnáziumban, meg általános iskolában is. Én úgy látom, hogy ha jellemezni kellene a tópartis diákokat, akkor címszavakban a következőt tudnám elmondani: nagyon szorgalmasak, kötelességtudóak, udvariasak, és ehhez tartozik ugye, hogy tisztelettudóak, ami nagyon fontos szerintem a mai világban, illetve azt látom, hogy nagyon sok diáknak van már -ami nekem nem volt régen- eltökéltsége, hogy mi szeretne lenni, már ilyen idősen is, és az nagyon jó, hogyha tudnak tenni érte. Tehát én úgy látom, hogy itt egy elég válogatott társaság gyűlt össze. Tanítok hetedik osztálytól egészen föl a tizenkettedik évfolyamig, de mindenhol azt látom, hogy ezek, amiket az előbb elmondtam ezek a jellemzők, ezek igazak. Nyilván vannak kivételek, tehát vannak, akik kicsit lazábban kezelik ezt a dolgot, de nem lehet azt mondani, hogy itt ebben az iskolában rossz diákok vannak. Azt tudom mondani, hogy ez egy válogatott társaság, aki idejött diák, az tudhatta is, hogy a felvételi nehéz megmérettetés volt, hogy bekerüljön, és ez egy, ahogy mondani szokták: jó nevű gimnázium, s azért jó nevű gimnázium, mert a tanulók teszik ilyen jó nevű gimnáziummá. Úgyhogy én csak pozitív dolgokat tudok mondani, jól lehet együtt dolgozni veletek.
Mi volt a véleménye az online oktatásról?
Hát az lesújtó, szerintem az egy szükséges rossz volt. Nyilván szükségszerű volt, ezt aláírom, de a hatékonyságát tekintve: most ebben az évben látom, hogy borzasztó nagy hiányosságot okozott a tanulóknál, amit nagyon nehéz bepótolni. Nyilván voltak jó oldalai is, hogy nem kell fölkelni korán, nem kellett buszozni, viszont a társasági élet az hiányzott nektek is, nekünk is hiányoztak a gyerekek, hogy offline ott legyünk, tehát itt a teremben, hús vér személyekkel dolgozhassunk. Nagyon-nagyon nem szeretném, hogy bekövetkezzen még egyszer, mert ez nem működőképes dolog hosszú távon.
Mi motiválja önt a tanításban?
Ti.
Zelei Anna, 9.a