Iskolai feladatként kaptuk az interjúkészítést, és nekem az osztályunkhoz legközelebb álló tanár, osztályfőnökünk, Fridel Marianna jutott az eszembe.
- Hol született?
Kazincbarcikán, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében születtem.
- Hol töltötte gyermekkorát?
Gyermekkoromat Tardonán, egy bükki kisfaluban töltöttem. Nagyon büszke vagyok a településre, mert az 1848/49-es szabadságharc leverése után Jókai Mór itt talált menedékre és az akkori lakosok nem árulták el. Másrészt nagyon szép élmények, nagyon jó kapcsolatok fűznek oda, mai napig szívesen megyek „haza”.
- Hogy-hogy ennyire messzire került a szülőhelyétől?
Már az első diplomám megszerzése után foglalkoztatott a gondolat, hogy nem azon a környéken helyezkednék el, hanem Budapest környékén vagy a Dunántúlon. Ennek okai a korlátozott munkalehetőségekben, az alacsonyabb életszínvonalban, a korlátozott egyéb lehetőségekben vagy azok hiányában voltak keresendők. De rám talált a szerelem, maradtam, férjhez mentem. Viszont az első házasságom tönkre ment, így adódott az esély, hogy megvalósítsam ezt az álmomat és új életet kezdjek a kislányommal.
- Miért választotta a tanári pályát?
Mindig is szerettem a gyerekeket, főleg a tinédzser korosztályt, emberekkel foglalkozni és utazni. Ezen kívül a tantárgyak közül a nyelvek álltak hozzám a legközelebb. Ezeket a területeket több szakma is felöleli, de a pedagógus pálya és az idegenforgalom került a látókörömbe. Nagy dilemmában voltam végzősként a tekintetben, hogy hová jelentkezzek. Az utolsó pillanatban a tanárság mellett döntöttem, de nem voltam teljesen biztos a döntésemben. A felvételim 1 pont hiányában nem sikerült, olyan szakot ajánlottak fel az általam óhajtott helyett, ami nem akartam lenni, így kihagytam egy évet. Az egy évet nem fecséreltem el: képesítés nélküli nevelőként tanítottam egy általános iskolában történelmet, oroszt és testnevelést. Utólag nagyon hálás vagyok ennek a kihagyott egy évnek, mert ez tényleg eldöntötte, hogy tanár legyek és ne az idegenforgalom irányába kacsintgassak. Igaz, egyszer eltévelyedtem azóta mégis a pályáról, nem hagyott nyugodni az utazás szeretete: 3 évig egy Tourinform Iroda irodavezetője lettem, de kb. 3 hét munka után tudtam, hogy amint lehet, visszamegyek tanítani, mert az a munka nem elégítette ki az igényeimet, nem tett boldoggá. Így is lett. Azóta hű vagyok a hivatásomhoz.
- Mit szeret magában a tanításban?
Sok mindent. Először is a velem szemben álló/ülő felet, a tanítványaimat. Aztán szeretem benne, hogy változatos, nem monoton: azért, mert nem ugyanazokat az arcokat látjuk egész életünkben vagy akár egy napon. Azért, mert nem ugyanazt az anyagot dolgozzuk fel napról-napra. Azért, mert nem egy helyen töltjük le a munkaidőnket épületen belül nap mint nap. Azért, mert még ha ugyanaz az anyag is, két csoportban nem lehet ugyanúgy le/megtanítani. Változatos, mert minden tanítvány más, sokszínű. Változatos, mert a tanagyagot sokféleképpen, módszerrel stb. átadhatjuk. És mit szeretek még? Hogy segíthetek másoknak. Átadhatom azt a tudást, aki igényli, amit hosszú éveken át tartó tanulással szereztem meg én is. Szeretem, hogy ha tanítványaim szép sikereket érnek el: az engem is tovább motivál, előre visz. Szeretem, hogy innovatív lehetek, megfelelő mennyiségű tanári szabadsággal. Szeretem, hogy a tanítványaimmal jó kapcsolatot tudunk kiépíteni, egyfajta partnerként tudunk együtt dolgozni, hisz a cél közös.
- Melyek voltak a kedvenc tantárgyai?
Igazából én minden tantárgyat szívesen tanultam, mert minden érdekelt, nyitott voltam új információk befogadására diákkoromban a széles érdeklődési köröm miatt. De ha ki kell emelni: már általános iskolában az akkor kötelező orosz vált a kedvencemmé ill. a történelem. Ez a két tárgy meghatározta későbbi életemet: gimiben orosz tagozatra mentem, majd orosz-töri szakos tanár lettem. Gimiben a latin is bejött, az volt a választott érettségi tárgyam. A németet az első diplomám megszerzése után, már kezdő pedagógusként kezdtem el tanulni, ösztönösen választva, talán a német felmenők tudatalatti hatására, és vált a kedvencemmé. Ami még álom: az olasz. Meghagyom nyugdíjas koromra, ha megérem, agytréningnek.
- Miért szeret a Tópartiban tanítani?
Ez az a korosztály érzésem szerint, akinek az oktatására, nevelgetésére születtem. A diákság többsége egy belső alapmotivációval érkezik: magas szintű tudást szeretne megszerezni pályája, jövője alakításához. Érték számukra a tudás. Nem kell különösebben győzködni senkit, hogy miért érdemes, kell az egyes tárgyakat tanulni, ez nem von el tőlem sok energiát. Viszonylag homogén a diákság: szinte mindenki jó képességekkel, magas intelligenciával rendelkezik, így lehet jó ütemben haladni az anyaggal mennyiségi és minőségi szempontból is. Szinte egyáltalán nincsenek olyan magatartási problémák, amelyek az órákat rombolnák és akadályoznák az ütemes továbbhaladást. Ezen kívül nagyon jó, összetartó a tantestület és az igazgatóság. Ha szükséges, mindenki segíti mindenki munkáját, együtt örülünk egymás és egymás diákjai sikereinek
- A sport fontos szerepet játszott eddigi életében?
Sajnos az én diákkoromban nem tulajdonítottak ekkora jelentőséget a sportnak, mint manapság. Általános iskolában pl. nem szakos tanár tanította a tesit, tornatermünk nem volt. Vagy kifulladásig futtatott hegynek föl-le bemelegítés nélkül és utálta az ember abban a pillanatban a mozgás szinte valamennyi formáját, vagy a jobbik eset az volt, ha kézilabdáztunk vagy télen hógolyóztunk, szánkóztunk. Néha csináltunk mást is: súlyt löktünk, kislabdát hajítottunk, medicin labdát dobtunk stb. Ettől függetlenül mindig kiválasztottak versenyzésre, ahol a kislabdadobás, súlylökés és magasugrás ment a legjobban. Gimiben már képzett tanárom volt. Sok sportággal és eszközzel ott ismerkedtem meg. A tesitanárom látta bennem a potenciált kézilabda irányába, ezért beajánlott a városi szakosztályhoz. Akkoriban a versenyzés sem volt olyan komolyan véve, csak területi szinten játszottunk. Bekerülve a fősulira már nem volt lehetőségem a folytatásra, mert csak a tesi szakosok számára voltak edzések. De a mozgás igénye megmaradt: szeretek túrázni, sétálni, csinálok kondicionáló tornát, ha kell, gyógytornát, volt már bérletem mozgásstúdióba stb. Elvileg mindent szeretek, ami mozgással jár, de vannak sajnos korlátaim egy 29 éve bekövetkezett baleset miatt.
- Mi a kedvenc állata?
Kedvenc állat? Hm…nem is tudom.. Általános iskola és gimi idején mindig volt tengerimalacom, akár több is egyszerre. A bátyám épített neki egy családi házat több emelettel, amiben úgy élhettek, mint mi, emberek. Mindig volt háztájink, kutyánk, macskánk. Amikor a lányom kisebb volt volt dzsungáriai törpehörcsögünk. Az Oroszlánkirályból és állatkertből nagyon szimpatikus lett a szurikáta , a kutyák közül pedig a pulit és labradort kedvelem
- Mit szeret csinálni szabadidejében?
Szabadidő? Olyan is van? Ha van, szeretek utazni, kirándulni, sétálni, színházba, múzeumba, kiállításra menni, élményfürdőzni, családdal, barátokkal együtt lenni. Otthon olvasni, filmet nézni, kertészkedni, kötögetni.
- Milyen zenét szeret?
A zene mindig is fontos volt számomra: lelazít, megnyugtat vagy éppen felvidít. Inkább könnyűzenefan vagyok, azon belül is a pop, disco, de bejön az elektronikus zene is. Most a nagy kedvencek közé tartozik pl. Avicii, David Guetta, Alan Walker, Gigi d’Agostino, Coldplay, Ed Sheeran, Chainsmokers stb. De régen a falusi sátras lagzik idején sokat táncoltam és énekeltem sramli-számokra/számokat, mulatósat. Szeretem több film zenéjét is újrahallgatni (pl. Hans Zimmertől), de néhány klasszikusra vagy műveik feldolgozására is vevő vagyok. Pl. Beethoven, Mozart, Vivaldi: Négy évszak.
- Milyen benyomást tett eddig Önre a 9.A?
Az első benyomásaim nagyon jók. A Gólyanapról származnak. Nagyon jól esett és melengette a szívemet, ahogyan a fiúk fogadtak és nyitottak felém. Aztán örültem, hogy egyre bővült a beszélgető kör körülöttem. Azóta már a benyomások száma csak sokasodott, de a pozitív kép nem változott, csak pontosodott, ahogyan egyre jobban megismerem az osztály tagjait. Remélem, így is marad és 4 szuper évet tudunk együtt eltölteni.
Gál Orsolya 9.a