Már nem fojt a bűntudat,
Hozzád a fohász vándor.
Keserű, olykor sötét utakon vakon,
Valahol távol.
Gyötrő fájdalom, imádság,
Hozzám gyere jámbor vándor.
Elmémben a gondolat,
Előttem az utókor, mögöttem volt hányszor.
S látok rózsát tiporva,
Sorsod leszek, vándor.
Sötét utakon haladva, vágyva ajkadra,
Talpam alól hamvas zápor.
Hallva hangod köddé vál,
Ki voltam, s leszel te, vándor.
Álmodtál bennem, vadul kívánt vágy,
Mára már csak könnyzápor.