Takács Niobé: Jámbor vándor

Már nem fojt a bűntudat,

Hozzád a fohász vándor.

Keserű, olykor sötét utakon vakon,

Valahol távol.

 

Gyötrő fájdalom, imádság,

Hozzám gyere jámbor vándor.

Elmémben a gondolat,

Előttem az utókor, mögöttem volt hányszor.

 

S látok rózsát tiporva,

Sorsod leszek, vándor.

Sötét utakon haladva, vágyva ajkadra,

Talpam alól hamvas zápor.

 

Hallva hangod köddé vál,

Ki voltam, s leszel te, vándor.

Álmodtál bennem, vadul kívánt vágy,

Mára már csak könnyzápor.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: