Küzdesz, de hiába… A jéghegy nő, és ha néha olvad, utána még kétszer fagy. De te mászol tovább felfelé, reménykedsz hogy átérhetsz a hegy túloldalára, vissza ahhoz, ki most idegen. De most még túl nagy a hóvihar, nem áll el. A sűrű ködben nem látsz előre, csak reménykedsz, hogy jó helyre lépsz. Már félig fent vagy, és látod a célt. Elfáradtál, kimerültél, éhezel és fázol. De te mész tovább, mert tudod, aki fent vár, egykor ismerős volt. Mikor már majdnem felérsz, megfogja a kezed és húz felfelé, majd a szemedbe néz és azt mondja szeret, majd elenged. Zuhansz és nem tudod mi történik majd ha leérsz, csak azt tudod, hogy valami összetört, de nem a jég. Mikor leesel a jéghegy lábához, valaki felsegít és meggyógyít. Meggyógyítja azt, ami eltörött. Megtanít és segít tájékozódni, tájékozódni a ködben.
Simon Aliz, 9.a