Szerelem

Amikor rád gondolok, melegség járja át a szívemet,

Egy különös érzés kerít hatalmába, ha kiejtem nevedet.

Velem vagy mindig, minden percben és órában,

Létező és létezhetetlen formában.

Ha becsukom a szemem, téged látlak,

A csillogó szemeidet, a csókra édes szádat.

Úgy szeretnék veled lenni, mindig, s mindenhol,

A kezedet fogni és sétálni valahol.

Annyira szeretnélek karomba zárni téged,

S azt, hogy szeretlek, elmondani néked.

Elmondani ezerszer, hogy mennyire imádlak,

Hogy nélküled elveszett ember vagyok e világban.

Mert Te vagy nékem az, aki az élethez kedvet ad,

Kivel leküzdhetnék minden gondot s bajt.

Akivel a legboldogabb ember lehetnék e földön,

Akiért ha kell, életemet adnám, rögtön.

Olyan vagy te nékem, mint virágnak a napsugár,

Ami ha nem kap fényt, el is pusztulhat akár.

Te vagy nekem a reménység a reménytelenben,

Akit szeretni fogok egész életemben!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: