Bolyongtam csak mások világában
Néztem, hogy élnek az emberek.
Láttam szépet, éltem sok rosszat
És raktam le mélyen a képeket.
Gyakran eltévedtem, és senki nem volt
Aki visszarántson, s a képzelet
Elvitt messze, hol senki se járt még
Olykor kívülről néztem az életet.
Hangok súgták: Rossz az irány
De nem érdekeltek mert tudtam azt
Hogy Istennek bizony terve van velem,
És elküldi nékem is a tavaszt
Amiért eddig éltem, amit mindig vágytam
Amit Te adhatsz csak meg nekem.
Vártalak, mert így vagyok teljes
Most már örökre itt maradsz énvelem.